mini :) újságcikk

Tavaly október végén felkérést kaptam egy újságtól, nevezetesen a "Határtalanul" című kiadvány felelős szerkesztőjétől, Kádár Sándor úrtól. Megírta, hogy az újság olyan emberekről szól, akik valamilyen hobbit űznek. Legyen az bármilyen, a lényeg, hogy összekösse az embereket. Szívesen elvállaltam a "feladatot", mivel úgy érzem amióta a miniatűr készítéssel foglalkozom rengeteg kedves emberrel kerültem kapcsolatba, éljenek akár itt Magyarországon, akár Európában, vagy messzi földrészeken. Az újság picike, fekete-fehér képekkel. (akár a hobbim által elkészített  darabok) Mivel ingyenes kiadvány, nem rendelkezik anyagi forrásokkal, csak nagy-nagy lelkesedéssel. Interjúk készülnek külföldön élő magyarokkal, nálunk élő külföldiekkel, a mindennapi emberek érdekeiért küzdő elhivatott szamaritánusokkal, sportolókkal.
Gondoltam, hogy megosztom veletek.  ' kis lépés ez az emberiségnek, hatalmas ugrás nekem' Remélem megbocsátaná Neil Armstrong, ( ha élne ) ezt a kis szójátékot. :)
Az újság:

A kis riportot én írtam és egy kedves barátnőm, Eper lektorálta.

 (Őszintén szólva, ha tudom, hogy fekete-fehér lesz, akkor nem színes képekkel illusztráltam volna.)

Itt megmutatom az eredeti írást, hogy jobban látható legyen.

Kedves Olvasók!

 

Bár a szabadidőm kevés – főállásban dolgozom, két gyermek édesanyja vagyok és a házunk körül is folyamatosan akad tennivalóm – mégis mindig szerettem lefoglalni magamat valamilyen hobbi tevékenységgel. Kötöttem, rajzoltam, üveget festettem… Aztán egy szép napon, úgy két évvel ezelőtt, véletlenül ráakadtam az interneten böngészve egy új, de titkon mindig is várt szerelmemre, a miniatűr készítésre. Ez a művészeti ág – melyet méltán nevezhetünk annak, hiszen sokan a művészet szintjére emelték, sőt külföldön művészi címet is osztanak ebben a műfajban – kis hazánkban még szinte ismeretlen, pedig a világon már nagy kultusza és rengeteg hódolója, művelője van. Mindenesetre összehozza az embereket, akár oly módon, hogy maguk készítik, illetve gyűjtik ezeket az apró tárgyakat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az ország több pontján élő miniatűr készítővel megtartottuk idén már a második „Magyar Miniatűr Találkozót”, ahol személyesen is megismerhettük egymást, tapasztalatokat cserélhettünk, és kézbe vehettük egymás munkáit. Jómagam amolyan „hangulatjeleneteket” készítek. Vallom, hogy a tárgyakon keresztül megismerjük az embert, aki használja, vagy használta őket. Egy régi megkopott lóca, mellette egy öreg fonott kosár elmeséli, hogy a nagymama sokat ücsörgött rajta, miközben a kukoricát morzsolta a tyúkok számára. Szeretnék minél több régi magyar tárgyat megörökíteni. Rengeteg téma foglalkoztat, de a megvalósítás mindig annak a függvénye, hogy mit tudok oly módon elkészíteni, hogy az valóban élethűnek látszódjék. Van még mit tanulnom. Az alapanyagok általában az újrahasznosítás szellemében kerülnek felhasználásra nálam. Például a fogkrémtubus tetejét remekül tudom használni virágcserép, vagy lámpabura megformáláshoz. A munkám minden darabját saját kézzel készítem, ezáltal ez a hobbi a fa-, üveg-, textil-, papír kézművességet, kosárfonást (csak a legfontosabbakat említve) is magába foglalja.  A miniatűrök sokszor babaházakba kerülnek, ezért van egy nemzetközileg elfogadott méretarány: 1:12.

Remélem felkeltettem az érdeklődést a „mini” hobbi iránt, s talán itthon is többen belevágnak ebbe a remek elfoglaltságba. Amennyiben többet szeretnének megtudni a témáról, vagy még több, részletesebb fotót szeretnének látni, szeretettel várok mindenkit a blogomon, az alábbi elérhetőségen: 

http://hobbynagyitoalatt.blogspot.hu      

 Üdvözlettel:    Sallainé Dávid Andrea  

Boldog ( és kevésbé esős ) hetet kívánok mindenkinek!