Tavaly október végén felkérést kaptam egy újságtól, nevezetesen a "
Határtalanul" című kiadvány felelős szerkesztőjétől, Kádár Sándor úrtól. Megírta, hogy az újság olyan emberekről szól, akik valamilyen hobbit űznek. Legyen az bármilyen, a lényeg, hogy összekösse az embereket. Szívesen elvállaltam a "feladatot", mivel úgy érzem amióta a miniatűr készítéssel foglalkozom rengeteg kedves emberrel kerültem kapcsolatba, éljenek akár itt Magyarországon, akár Európában, vagy messzi földrészeken. Az újság picike, fekete-fehér képekkel. (akár a hobbim által elkészített darabok) Mivel ingyenes kiadvány, nem rendelkezik anyagi forrásokkal, csak nagy-nagy lelkesedéssel. Interjúk készülnek külföldön élő magyarokkal, nálunk élő külföldiekkel, a mindennapi emberek érdekeiért küzdő elhivatott szamaritánusokkal, sportolókkal.
Gondoltam, hogy megosztom veletek. ' kis lépés ez az emberiségnek, hatalmas ugrás nekem' Remélem megbocsátaná Neil Armstrong
, ( ha élne ) ezt a kis szójátékot. :)
Az újság:
A kis riportot én írtam és egy kedves barátnőm, Eper lektorálta.
(Őszintén szólva, ha tudom, hogy fekete-fehér lesz, akkor nem színes képekkel illusztráltam volna.)
Itt megmutatom az eredeti írást, hogy jobban látható legyen.
Kedves Olvasók!
Bár a szabadidőm
kevés – főállásban dolgozom, két gyermek édesanyja vagyok és a házunk körül is folyamatosan akad tennivalóm – mégis mindig
szerettem lefoglalni magamat valamilyen hobbi tevékenységgel. Kötöttem,
rajzoltam, üveget festettem… Aztán egy szép napon, úgy két
évvel ezelőtt, véletlenül ráakadtam az interneten böngészve egy új, de titkon mindig
is várt szerelmemre, a miniatűr készítésre.
Ez a művészeti ág – melyet méltán nevezhetünk annak, hiszen sokan a művészet
szintjére emelték, sőt külföldön művészi címet is osztanak ebben a műfajban –
kis hazánkban még szinte ismeretlen, pedig a világon már nagy kultusza és
rengeteg hódolója, művelője van. Mindenesetre összehozza az embereket, akár oly
módon, hogy maguk készítik, illetve gyűjtik ezeket az apró tárgyakat. Ezt
bizonyítja az a tény is, hogy az ország több pontján élő miniatűr készítővel
megtartottuk idén már a második „Magyar Miniatűr Találkozót”, ahol személyesen
is megismerhettük egymást, tapasztalatokat cserélhettünk, és kézbe vehettük
egymás munkáit. Jómagam amolyan „hangulatjeleneteket” készítek. Vallom, hogy a
tárgyakon keresztül megismerjük az embert, aki használja, vagy használta őket.
Egy régi megkopott lóca, mellette egy öreg fonott kosár elmeséli, hogy a nagymama
sokat ücsörgött rajta, miközben a kukoricát morzsolta a tyúkok számára.
Szeretnék minél több régi magyar tárgyat megörökíteni. Rengeteg téma
foglalkoztat, de a megvalósítás mindig annak a függvénye, hogy mit tudok oly
módon elkészíteni, hogy az valóban élethűnek látszódjék. Van még mit tanulnom.
Az alapanyagok általában az újrahasznosítás szellemében kerülnek felhasználásra
nálam. Például a fogkrémtubus tetejét remekül tudom használni virágcserép, vagy
lámpabura megformáláshoz. A munkám minden darabját saját kézzel
készítem, ezáltal ez a hobbi a fa-, üveg-, textil-, papír kézművességet,
kosárfonást (csak a legfontosabbakat említve) is magába foglalja. A miniatűrök sokszor babaházakba kerülnek,
ezért van egy nemzetközileg elfogadott méretarány: 1:12.
Remélem felkeltettem az érdeklődést a „mini” hobbi iránt, s talán itthon
is többen belevágnak ebbe a remek elfoglaltságba. Amennyiben többet szeretnének
megtudni a témáról, vagy még több, részletesebb fotót szeretnének látni,
szeretettel várok mindenkit a blogomon, az alábbi elérhetőségen:
http://hobbynagyitoalatt.blogspot.hu
Üdvözlettel:
Sallainé Dávid Andrea
Boldog ( és kevésbé esős ) hetet kívánok mindenkinek!